Kiindulási alapja a legegyszerűbb standard "alapkapcsolás" volt, csatornánként mindössze egy bemeneti triódát (egy ipari minőségű E88CC egyik felét) és egy EL84 típusú teljesítmény-pentódát tartalmaz (tehát a komplett sztereó végfok mindössze 3 elektroncsőből áll), ez utóbbi hajtja a filléres, de egészen jó minőségű kínai kimenő transzformátorokon keresztül a hangszórókat. Pár módosítást, kapcsolástechnikai trükköt azért bevetettem a torzítás minimalizálása és a jobb hangminőség érdekében. Az egész erősítő FET-tel stabilizált anódfeszültségről üzemel, és a csövek fűtését is egyenárammal oldottam meg. Nagyon enyhe, mindössze 9 dB-es átfogó negatív visszacsatolást alkalmaztam. A bemenetén, a két állású bemenetválasztó kapcsoló után egy japán ALPS gyártmányú potenciométer szabályozza a hangerőt. A jel útjában mindössze egyetlen csatolókondenzátor található, egy polipropilén dielektrikumú német WIMA MKP típus. Az alkalmazott elektroncsövek 30-40 éves használt példányok (ezekből őrzök itthon egy egész fióknyi mennyiséget), melyeket gondos, műszeres válogatás után építettem be a készülékbe. Ki- és bemeneti csatlakozói aranyozott kivitelűek. Kapott egy nagyon igényes, CNC-megmunkált alumínium dobozt. Elég "pofás" darab lett - és gyönyörűen szól! Teljesítménye mindössze 2 x 2 W, de ez - kis kompromisszumal - éppen elegendő (volt) a 6 m2-es dolgozószobámban az igen érzékeny, KEF Coda 7 hangdobozaimmal. Az új, érzéketlenebb hangszóróimhoz már sajnos kevéske a teljesítménye, így jelenleg már csak a használaton kívüli gépeim gyűjteményét gyarapítja a szekrény tetején...

Az előbbi picurka végfokozat csekély bemeneti érzékenysége indokolta egy kb. 10x erősítéssel rendelkező előerősítő alkalmazását, melyet egyúttal alkalmassá tettem nagy ohmos fejhallgatóval való használatra is. Több változat készült, mire megtaláltam a végleges kialakítását. Csatornánként mindössze 3 db triódából áll, kapcsolástechnikailag leginkább az amerikai ARC SP6 előerősítőjének vonalszintű fokozatára hasonlít, bár teljesen más típusú csövekkel és alkatrész-értékekkel: az eltérő értékű kívánt erősítés és kimenő impedancia (fejhallgató közvetlen meghajtásának lehetősége) miatt kellett átterveznem az eredeti megoldást. Két egyszerű triódás feszültségerősítő fokozatot követ egy nagy árammal működő katódkövető - az egész egységet negatív visszacsatolás fogja át. Az adott csőtípussal elérhető katódáram az alkalmazható fejhallgatók körét kizárólag a nagyimpedanciás típusokra korlátozza, ezért is szereztem be hozzá a Beyerdynamic DT-990 Edition 600 ohmos változatát. Ennél a készüléknél - a végfokozattal ellentétben - nem csak a csövek anódfeszültségét, hanem a fűtést is stabilizáltam: így csökkenthető a zajszint a lehető legkisebbre. Mivel az új végfok már nem indokolja a használatát, illetve időközben több darab dedikált fejhallgató-erősítőt is építettem, így már "ő" is a szekrény tetején pihen... (Sőt: időközben elbontottam, a dobozának, toroid transzformátorának a felhasználásával építettem meg az alább leírt elektroncsöves R2R DAC-ot).

Az új, immár nagyobb teljesítményű (kőkemény 2 x 5 wattos) végfokozatom. Fentebb írtam hogy a kis, 6 nm-es szobácskámban a hangfalcsere óta (Monitor Audio Bronze 100 pár lett a gyönyörű hangú, de picit mélyhiányos, öregecske KEF CODA 7-ek helyett) kevéske lett a meglévő, saját tervezésű EL84SE végfok mindössze 2 x 2 W teljesítménye. Tavaly nyáron álmodtam egy merészet, és elkezdtem tervezni egy újabb, nagyobb, csatornánként kb. 5 W teljesítményű elektroncsöves végfokot.

Hosszas utánajárás után "kiagyaltam" hogy vásárolok Aliexpresszről egy nem különösebben szép hangú, viszont nagyon igényes kivitelű (rozsdamentes acél vázszerkezet, vákuumimpregnált kimenő transzformátorok stb.) 350 dolláros komplett kínai csöves végfokozatot, és ennek teljes szétbontásával (csak a rozsdamentes acél kaszni, a trafók és az aranyozott csatlakozók maradnak meg belőle) építek egy saját konstrukciójú 6L6GC SE-t. Megrendeltem a kínai végfokot, és két hónap szállítási idő után végre ideért. (Ez gyári állapotában EL34 SE kapcsolástechnikájú, vákuumcsöves egyenirányítással és egyszerű fojtótekercses tápszűréssel. Ultralineár kapcsolás, de átfogó visszacsatolás nélkül - rendkívül hitvány kínai elektroncsövekkel szerelve.) Két órát hallgattam (sokkal vacakabb hangja volt, mint amihez itthon szokva vagyok), majd lebontottam "csupasz vasig", és két, igen aktív hétvége után összeállt, megszólalt a teljesen megújult gép.

Az én megoldásom egy E88CC ipari kettős-triódából épített úgynevezett SRPP feszültség-erősítő fokozatból, és a - csatornánként - mindössze egyetlen, J.J. gyártmányú 6L6GC sugártetródából áll. Így kb. 5 W lett a kimenő teljesítmény. Szokásom szerint teljesen félvezetős, FET-tel stabilizált anódtápegységet és az előfok csöveinél stabilizált egyenáramű fűtést alkalmaztam. Több kísérlet, meghallgatás után végülis ultralineár kapcsolásban használom a kimenő transzformátorokat. ALPS hangerőszabályozó potenciométert, AT AUDIO belső kébelezést, Nichikon MUSE katódkondenzátorokat, német (Mundorf EVO OIL típusú) polipropilén csatoló kondenzátort alkalmaztam - tehát mindenből a "legjobbat", amit még meg tudtam fizetni persze. Nagyon enyhe (mindössze 6 dB-es) átfogó negatív visszacsatolást alkalmaztam a kimenő trafó szekunderéről a bemeneti fokozat katódjára - növelve az erősítő sávszélességét, illetve csökkentve a torzításokat is. Teljesen elégedett vagyok a kapott hangzással és teljesítménnyel. A készülék kellően érzékeny ahhoz, hogy előerősítő nélkül lehessen használni.

Utóbb ezt a csekély értékű negatív visszacsatolást is kikapcsolhatóvá tettem: bár hallhatóan növekszik a torzítás nagyobb hangerőnél, de a kapott hang valahogy "valósabb", "élőbb" - többnyire így hallgatom.

Pusztán kíváncsiságból építettem meg a gyári Beyerdynamic A1 fejhallgató erősítő kapcsolásának egy kissé módosított változatát - kíváncsi voltam, hogy a német mérnökök 30 évvel ezelőtt mit tudtak kihozni ebből a 600 ohmos, elég "nehéz természetű" fejhallgatóból (Beyerdynamic DT-990 Edition).

A módosítás viszont egy kínai mérnök ötlete, és ehhez a módosított kivitelhez az Aliexpressen lehet venni üres nyomtatott áramköri lapot (de komplett készülék formájában is árulják ezt, persze filléres kínai alkatrészekből elkészítve - kérdéses végeredménnyel). Az ötlet lényege az, hogy a kimenő fokozat végtranzisztorait megduplázva az eredetinél jóval nagyobb kimenő áramot lehet kivenni a kapcsolásból úgy, hogy teljes kivezérlés esetén is fennmarad a tiszta A-osztályú, "állandó áramú" működés, ami nagyon jó hatással van a kapott hangminőségre.

Természetesen én nagyon igényes, válogatott alkatrészeket (Nichikon MUSE Audio elektrolit kondenzátorok, japán ALPS potméter, amerikai ORACLE II hibrid műveleti erősítők, stb.) használtam fel a panel elkészítéséhez, és Aliexpress-ről rendeltem hozzá egy nagyon szép, CNC-megmunkált aludobozt. A kis erősítő nem okozott csalódást, talán még szebben szólt vele a DT-990 fejhallgatóm, mint az elektroncsöves megoldásaimmal, ráadásul jóval nagyobb hangerőre is képes volt ezzel - ezek szerint mégsem csak elektroncsővel lehet igényes HiFi-t építeni...

Sajnos az a fejhallgatóm az én ügyetlenségem miatt (elbotlottam a földre lelógó, hosszú vezetékében és lerántottam az asztalról) időközben elpusztult, így ezt az erősítőt jelenleg a kis impedanciás (70 ohmos) ősrégi Sennheiser HD-480 fülessel használom, mert - a csöves gépekkel ellentétben - ez még azt is képes szépen meghajtani.

Időközben a tönkrement Beyer füles pótlására vásároltam egy lényegesen komolyabb Massdrop-Sennheiser HD6XX típusút, és úgy gondoltam, hogy ehhez "természetesen" egy újabb fejhallgató-erősítő dukál. :-)

Egy hatvanas évekbeli japán kapcsolást, a Wada-Shigeru vonalszintű előerősítő kapcsolási rajzát választottam kiindulási alapnak (mert ehhez lehet vásárolni Kínából fillérekért űres, kimaratott NYÁK-lapot), és más elektroncsövek, más értékű alkatrészek felhasználásával terveztem belőle egy meglehetősen erőteljes fejhallgató-erősítőt. A tervezési munkákat számítógépes program segítségével végeztem, majd az ez alapján megépített "deszkamodellen" végzett mérések és meghallgatási tesztek alapján alakítottam ki a végleges konstrukciót. Csatornánként külön-külön rendelkezik FET-tel stabilizált nagyfeszültségű tápegységekkel, és a csövek fűtését is stabilizált egyenáramról végzem.

Természetesen itt is csak nagyon jó minőségű alkatrészeket építettem be, és az - immár készre szerelt - panel egy igényes alumínium dobozba került beszerelésre. Hogy a szerkezet még sokoldalúbb legyen, egy aranytűs OMRON relékkel működő 4-állású bemenetválasztót is a dobozba építettem 4 pár bemeneti, és egy pár kimeneti RCA aljzattal. Ez utóbbihoz csatlakoztatható a hangszórókat hajtó szintén elektroncsöves végfokozat. Kezelése így sokkal kényelmesebb mint az eddig használt megoldásom.

Eddig ez a legjobb hangú fejhallgató-erősítőm, nagyon szeretem hallgatni!

A kínaiak néha meglepően jól megépített, szokatlanul igényes készülékeket is árusítanak egészen alacsony áron: a ROD RAIN Audio cég DA-10 DAC-ja (a számítógépről való zenelejátszáshoz szükséges digitális-analóg jelátalakító) például ilyen: lineáris (toroid-transzformátoros) tápegységgel rendelkezik 8 egymástól független analóg feszültségstabilizátor IC-vel, a D/A átalakítást az egyik legismertebb ESS Sabre (ES9038Q2M) chipek végzik benne. Nagy pontosságú, termosztátos kvarcoszcillátor biztosítja a jitter-mentes órajelet. Az OPA1612 típusú műveleti erősítői gyári állapotában is kellemes hangzást biztosítanak, ráadául könnyedén cserélhetők még jobbra (foglalatban vannak). A kimenetén az analóg jeleket német (audiofil minőségű Mundorf M-Cap) kicsatoló kondenzátorokkal vezetik az aranyozott RCA csatlakozókra - mindezt szállítással együtt is mindössze 80 ezer forint körüli áron.

A tápegységében pár kondenzátort márkásabbra cserélve, néhány utólagos, polipropilén zavarszűrő kondenzátor beépítésével majd a kimeneti áramkörök foglalataiba diszkrét elemekből épített, A-osztályú működésű OPA-áramköröket szerelve a hangja még tovább finomodott - és még így is csak 100 ezer forintba került mindenestől. Szerintem nagyon megérte vele foglalkozni!

Az előbbi, modern felépítésű DAC hangjával tökéletesen elégedett vagyok, így pusztán kíváncsiságból álltam neki egy teljesen más működési elvű, ráadásul elektroncsöves analóg kimeneti fokozatokkal "súlyosbított" DAC építésének. Ez az új DAC a legrégebbi konstrukciós elveknek megfelelően egy ellenállás-hálózat elemeinek kapcsolgatásával állítja elő a digitális jelfolyamból az eredeti analóg jelet. Nincs túlmintavételezés, nincs digitális szűrőzés, pusztán a beépített ellenállások pontossága határozza meg a kimenő jel "hűségét". Teljesen másképpen szól mint a mai egychipes rendszerek, bizonyos zenéken (női énekhang, vonósok) rendkívül érzelemdús hatást tud kelteni. Más paramétereiben (térhatás, dinamika stb.) viszont elmarad az újabb konstrukcióktól. Jellemzően manapság már csak a nagyon drága rendszerekben alkalmazzák - ezek ára "elbírja" a jóval magasabb gyártási költségeket. Én egy relatíve nagyon olcsó, sajnos erősen korlátozott pontosságú, primitív kivitelű kínai ellenálláshálózatot (R2R modult) egészítettem ki egy Amanero USB-illesztő kártyával, illetve terveztem és építettem hozzá egy elektroncsöves analóg szekciót. Ez utóbbihoz az általam imádott, 60-es évekbeli legendás japán kapcsolást, a Wada-Shigeru előerősítő kapcsolási rajzát vettem alapul (ugyanezt alkalmaztam a legutóbbi fejhallgató-erősítőmben is), ezt terveztem át az általam használt E88CC elektroncsövekhez. Mindenütt igyekeztem a legjobb minőségű, de még megfizethető alkatrészeket alkalmazni. A készülék dobozául egy másfél éve épített, de már nem használt, megunt előerősítőmet áldoztam fel.

Első bekapcsoláskor a hangja némi csalódást okozott: a dinamikája kisebb, a térhatása pontatlanabb, a legmagasabb hangok visszadása (felharmonikusok, teremhangok, visszhang stb.) lényegesen gyengébb volt mint amivel a másik DAC hallgatásával szokva voltam. Ez részben a működési elvnek (nincsenek "hangzásjavító" digitális szűrők, nincs túlmintavételezés), részben az olcsó és nem túl pontos kínai ellenálláshálózatnak, részben pedig az új alkatrészek "nyers" voltának volt betudható. Pár igazítás a csöves részen és közel 100 órányi "bejáródás" (ez egy természetes folyamat: az új alkatrészek csak sok órányi használat után érik el a "végleges hangzásukat"), valamint részemről az eltérő hangzásvilág megszokása után már kezd nagyon tetszeni. Nem minden műfajú zenére való, de összességében nagyon kellemes hallgatni: sokkal "analógosabb" a hangzása mint az egy chipes rendszereknek - ennek minden előnyével és hátrányával együtt.

A csöves rész kitűnő, majd egyszer egy jóval pecízebb (sajnos sokszorosan drágább...) R2R modul megvásárlásával és beépítésével majd biztosan tovább fogom tudni javítani a hangzását. Ez még a jövő zenéje, mindenesetre sokat tanultam, rengeteg tapasztalatot szereztem az építésével.

Annyira megkedveltem az előbbi, elektroncsöves kimenő fokozattal rendelkező R2R DAC hangját, hogy úgy döntöttem: feltétlenül kell építsek egy komolyabb, de ugyanilyen elven működő készüléket. Szereztem egy sokkal komolyabb kínai R2R modult, a bemeneti USB-illesztő kártyát is a legjobbak közül választottam ki. Külön dobozba került maga a készülék, és az őt árammal ellátó, természetesen lineáris tápegysége is. Jelenleg még építés alatt áll, de már megszólalt - hetek óta hallgatom, és hasonlítgatom a hangját az eddigi DAC-jaimmal: jó az irány, valószínűleg ez lesz a legszebb hangú készülékem.

Egy mindössze 6 m2-es, ráadásul zenehallgatás szempontjából nagyon kedvezőtlen alakú (3,90 x 1,60 m) szobácska a munkahelyem (már közel 14 éve távmunkában dolgozom - otthonról), ennek belső felében foglal helyet a HiFi-berendezésem is - az íróasztalon. A hely adottságai miatt "közeltéri" zenehallgatásra rendezkedtem be: a hangdobozok bázistávolsága mindössze 120 cm, a zenehallgatás síkja mintegy 80 - 90 cm-re van a hangszórók előlapjától, így a hátam mögött kb. fél méternyi szabad tér marad. Nagyon kellemes, egész nap hallgatható, sohasem fárasztó hangzást sikerült "összehoznom" a fent részletezett cuccokból. Ide bőven elégséges a kis végfokozatok csekély teljesítménye is.

A falak is kaptak magashang-elnyelő borítást a szükségesnek vélt felületeken, sajnos csodát tenni velük egy ennyire picurka "zeneszobában" persze nem lehet - de a "visszhangosságot" észrevehető mértékben csökkentették.

Többek véleménye szerint egy ekkora helyen inkább fejhallgatót kellene használnom, de nekem a zenehallgatás e módja nem jön be igazán: egyszerűen nem tudom órákon át elviselni magamon, pedig a néhai Beyer, illetve az új Sennheiser HD6XX is elég kényelmes viselet a néhány általam próbált típushoz képest - de rövidebb esti "hangoskodáshoz" persze tökéletes.

A komplett rendszer "fejlődési állapotai", érdekesebb részletei az alábbi képeken láthatóak: